Néptánc


A táncok rögzítésére csak néhány évtizede van lehetőségünk. Addig csak néhány szóbeli vagy képi feljegyzés hagyott emléket. A régi idők tánckincsének részletei örökre, helyrehozhatatlanul elvesztek számunkra, ám vannak olyan mozaikszemek, melyeket őriznünk kell- - ahogyan dalainkat, nyelvünket és mesevilágunkat hosszú századok óta őrizzük -, mert segítségükkel feltámadhat a múlt (Timár Sándor). Márpedig nemzeti értékeink egyik legnagyobb kincse a magyar néptánc. Népi táncaink eredete az ősi korba nyúlik vissza, amikor a tánc szertartások része volt. Az a megszállottság, amely a magyart jellemzi tánc közben, a múltban sok téves ítéletre adott okot. A XII. században az ördög mesterségének tartották a magyar táncot, ezért üldözték is. Ennek az lett a következménye, hogy a későbbi fölszabadulás a csendes, higgadt idegen táncoknak nyitott utat. Nincs olyan forrásunk, amely kielégítő bizonyítékokra tudna hivatkozni a magyar tánc régmúlt formáit illetően. A tánc sokszínű, rengeteg változatban él, s ezeket rendszerbe foglalni szinte lehetetlen. A tánc tudománya apáról fiúra szállt, s a tánc fennmaradása az utód képességétől függött. Ha a magyar tánckészség nem öröklődött volna, táncvilágunk talán nyomtalanul eltűnt volna. Egy biztos támasza van a magyar tánckutatóknak: a magyar lélek. Egyforma formákat több nép is teremthet, de ami sajátos, az a kivétel. A mi népünkre jellemző sajátságokat feltüntető apró változatok adják a magyar vonást. A különbség, az "apró" nagyon nagy lehet, ha a táncot a nép lelke hatja át. Ha válaszolnunk kellene arra, hogy lehetséges-e az ősi vagy legalábbis a honfoglalás kori tánchagyomány rekonstruálása, azt kellene válaszolnunk, hogy a korabeli források hiányában lehetetlen. Ennek ellenére, a magyarság mégis meg tudott őrizni valamit abból a táncművészetből, amelyet Ázsiából hozott és merőben különbözik Európa minden más táncművészetétől; sajátosan magyar. Szerte Európában - talán Magyarországot kivéve - tapasztalható a hagyományos kultúra megőrzésére, védelmére irányuló törekvés. Ennek hazánkban ugyan nem jött még el az ideje - pártjaink és kormányaink elfeledkezve a népet megtartó leglényegesebb eleméről, sajátos kultúrájáról - de nagy egyéniségek minden tiltás, ellenkezés és támogatatlanság ellenére megértették, hogy ősi néptánc-művészetünk nem múló divat, hanem nemzeti életünk szerves része és megmaradásunk egyik záloga. A magyar tánc lélekből eredésének tulajdoníthatjuk, hogy a táncfigurák annyifélék, ahány ember táncolja őket. Az igazán magyar táncnak csak a kötetlen táncokat fogadhatjuk el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar tánc rendszertelen, csakhogy belül való törvényszerűsége az egyén egész életét, érzéseit közli abban a rendben, ahogy az a táncosnál jelentkezik. Jellemző vonása a magyar táncnak a következetesség. Az ünnepi szokásban előforduló táncok mindig okszerű rendben következnek egymás után. A magyar néptáncok sajátosságaihoz tartozik az is, hogy férfi leánnyal összefogódzkodva ritkán táncol. A legény legtöbbször a leány előtt figurázik, ügyességét mutogatva, majd elkapja a leányt és csak akkor fordulnak egy párat összefogódzkodva. Sajátsága még a csoportos figurák többszöri megismétlődése. Ebben vidékenként vannak eltérések, de abban minden táj népe megegyezik, hogy háromnál kevesebbszer nem végzik a figurákat. Egyes tájak magyar tánca magán viseli a környező népek hatását, a magyarság átalakító ereje minden idegen táncformát magyarrá tett. A magyar embernek a magyar zene és a magyar tánc a levegője. Ebben otthonosan, szabadon érzi magát. "Ez a tánc és ez a nóta úgy hozzátartozik a magyar emberhez, mint a feje, karja vagy a lába. Nélkülük csak roncs és nyomorék lehet, s ha elveszti őket, vesztességébe hamarosan belepusztul" (Bartos Mónika). 14 éve táncolok. És nagyon szeretem. Nem tartom cikinek a népviseletet, és büszkén viselem a kékfestő vagy akár a brokát szoknyámat. Annak ellenére, hogy nagyon nehéz, szívesen vasalom az ötrétegű alsószoknyámat, és fonom be a társaim haját. Azt az érzést, amit a színpadon érzek, imádom. Olyankor nem számít semmi más, csak az, hogy minél jobban érezzük magunkat tánc közben. Élvezem amikor lihegve meghajlunk az előadás végén, és kétszer is visszatapsolnak minket az emberek. És mi szívesen eltáncoljuk fáradtságunk ellenére is a legbulizósabb, leggyorsabb részét az utolsó koreográfiának, miután fülig érő szájjal vonulunk le a színpadról. Az öltözőnk általában koedukált. Nem zavar. Közösen megbeszéljük a világot jelentő deszkákon történteket, és a legközelebbi próbán viszanézzük a videót. Aki nem csinálja, nem tudja mit jelent ez. Én tudom. Ha kíváncsi vagy ez igazán összetartó és számos versenyt megnyert és megnyerő csapatra, hát akkor tessék:

 

(Gazdag Eszter táncos)

 

Levél Vivert Ricsinek

Szia, Ricsi!
Nemrégiben került a kezembe a 2009. évi Gyermek Néptánc Antológia programfüzete, melyben kellemes meglepetésemre a lengyeltóti Ördöngös táncegyüttes nevét is felfedeztem.
Úgy tudom, te ebben a csoportban táncolsz, ezért szeretnék őszintén gratulálni neked és csoportodnak, hogy meghívást nyertetek erre, a táncos körökben igen rangos eseményre. Hogy miért?
Mert, tudnod kell, hogy hozzátok hasonlóan, - hál'Istennek - az országban több száz gyermektánccsoport, benne több ezer gyermekkel foglalkozik néptánccal, igyekszik minél szebben és ügyesebben megtanulni egy-egy táncot, hogy abból sikeres koreográfiát tudjon bemutatni. Ez a minden évben megrendezésre kerülő Gála igyekszik az ország legjobb csoportjait és koreográfiáit felvonultatni, szóval, ha valamely csoportot beszerkesztik ebbe a szűkös műsoridőbe, nagy megtiszteltetésben részesül. Ezért, kérlek, add át táncoktatóidnak és táncostársaidnak gratulációmat!
Kívánom, hogy legyetek nagyon ügyesek és bátrak a hétvégén, mutassátok meg büszkén és igazi jó hangulattal, hogyan is tudjátok eltáncolni azt a lakodalmast!
Egy jó barát, Busai Zsuzsanna, aki maga is "fertőzött" a magyar néptánc szeretetével(Népművészet Ifjú Mestere, Örökös Aranygyöngyös táncos)

 

(2009. február 10.)

 

 

Az én hobbim

Nekem a tánc a hobbim, de ez a szó nem is megfelelő. Úgy gondolom, a szenvedély rá a megfelelő kifejezés. A táncpróbákra nekem soha nem volt nyűg lejárni. Soha nem a szabadidőmből vett el, hanem annak része volt. A táncot velem Tibi bácsi szerettette meg még nagyon apró koromban (tényleg már nyolc éve). A tanszakit pedig nagyon, nagyon szépen köszönöm neki, hisz ha nem lett volna ez a hatalmas „buli”, valószínűleg most nem én lennék a világ legboldogabb 14 évese. Még mindig nem térek magamhoz. Életemben először könnyeztem meg egy táncot, most, a Kalotaszegi után. Szuper érzés volt, és ezt elsősorban neki,  a páromnak és a csoportnak köszönhetem.

A tánctábor, amin én már 3x részt vettem fergeteges szokott lenni. Egy csomó ökörködés, tánc éjjel és tánc nappal. A tavalyi óriási volt.

Remélem jól sikerül a szólótánc verseny, amit már nagyon várok. És két kézzel szorítok a Csabinak, hogy vegyék fel a táncművészetibe.

Soha nem fogom elfelejteni ezt a 8 évet, és azt hiszem nem is tudnám. Amíg csak tudom, folytatom a táncot, ha nem is hivatásosként, de az Ördöngös táncegyüttes oldalán biztosan.

 

(Wolf Tamás, 15 éves táncos)

                                  

 

2008. június 8-12. Lantos-lovas tanya

Téma: Dél-alföldi táncok tanulása

 

 

 

Tóti napok utáni kedden elindultunk a már régóta várt tánctáborba Mattyra, amit Inci néni, Tibi bácsi és Tünde néni olyan sok munkával szervezett nekünk. A szállás elfoglalása után mindenki kiválasztotta az ágyát ahol a táncpróba fáradalmait kipihenhettük. Napi két próba volt. A délutáni próba után különböző elfoglaltság várt ránk. Például lovaglás, túrázás, pecázás, tábortűz. Sajnos gyorsan eltelt az öt nap. Legjobban tetszett az új tánc tanulása, a nagy lovon egyedül ülni, a pecázás, ami miatt elkéstem a Molnár Andrással a táncházból (csak egy kicsit), a túrázás, amin 7 km-t mentünk. Már nagyon váron a következő táncos tábort ahová remélhetőleg eggyel többen megyünk (Sebi).

 

(Schmida Gréta, 11 éves táncos)

 

 

2008-ban, a Lantos lovastanyán táboroztunk. Ez is nagyon jól telt, mint a tavalyi tábor, Simontornyán. A legjobban a lovak, a táj, a hely, és persze a tanult tánc tetszett. Ahol táncoltunk, annak előnye, és hátránya is volt, mivel szénatárolóban táncoltunk, ahol bálák voltak egymás hegyén-hátán, ami kiváló ugráló, és mászóalkalmatosság. A hátránya annyi, hogy nagyon hepehupis a föld, így nem lehetett túl jól táncolni rajta. Hajóztunk a Dráván, és túráztunk is a  folyó mentén, ami nagyon szép volt. Gyalogoltunk bent az erdő közepén, de még a folyó mellet pár méterre is.  Minden nagyon jó volt, így szívesen visszajönnék ide táborozni.
 

 

(Horváth Nornan, 12 éves táncos)

 

 

Én Somogyváról járok át Lengyeltótiba a táncpróbákra. Életem első tánctáborába indultam. Elindultunk és hosszú buszozás végére megérkeztünk a tanyára. Sok ló és sok más állattal! Elfoglaltuk a szállást, a lovak fölött. A tánctanulás nem volt nehéz csak fárasztó (egy picit), de ki lehetett bírni. A "próbatermünk" egy szénatároló volt ahol sokat ugráltunk próbák előtt és után (aminek persze nem nagyon örültek). Ételek is jók voltak (nem szoktam meg mivel táborokban általában nem szokott jó lenni). A fárasztó tánc után medencébe csobbanhattunk, ahol piramist akartunk építeni. Túráztunk a Dráva menti erdőben 7 km-t, hajókáztunk a Dráván, lovagoltunk, és táncoltunk ezerrel! 

 

(Balogh Laura, 14 éves táncos)

 


Az idén 2008-ban is megvolt a tánctábor! Tóti-napok után indultunk el június 8.-án! Én már nagyon vártam a tábort mert imádok táncolni és legföképpen új táncot tanulni! Az idei táborban dél-alföldi táncot kesztünk el tanulni ami nekem nagyon tetszik. Mikor megérkeztünk a szállás helyünkre mindenki elfoglalta az ágyát és utána körbe sétáltuk a Lantos-lovas tanyát. Megnéztük a 'próbatermünket' ami 1 kicsit furcsa modón tele volt bálákkal de ez nem okozott gondot az ördöngösöknek! Az első probánk mikor megérkeztünk aznap délután volt. Tibi bácsiék a tánc mellett külömböző foglalkozásokat találtak ki nekünk pl:mehettünk lovagolni, az egyik este pedig sétáltunk 1 nagyot a Dráva folyó mentén az erdőben. A táj, a hely nagyon szép volt. Az utolsó estén pedig csináltunk 1 nagy táncházat ami örületesen jó volt!! Rengeteget nevettünk, sütöttünk szalonnát..., ja és persze TÁNCOLTUNK.
Egy szóval NAGYON jó volt az idei tánctábor és már nagyon várom a következőt is!!!

 

 

(Molnár Nóra, 13 éves táncos)
 

 

vissza